A mai délelőttünk szabad volt , így meglátogattuk a "játszóbölcsit".
Januártól dolgozni fogok, Benci Anyukámmal lesz, de, hogy ne unják meg egymást, második alternatívaként kerestünk egy magánbölcsit, ahol kis létszámmal, családias körülmények, - és ami a legfontosabb, gyerekek - között tölthet Benci annyi időt, amennyit Ő szeretne.
9 órakor érkeztünk, már 4-5 kisgyermek ott volt, azonnal bekapcsolódott a játékba, fél óra múlva már "otthon érezte magát". Én az előtérben leültem egy székre, és figyeltem. Időnként ki-kinézett, hogy ott vagyok-e. Bár már az elején nyomatékosította, nehogy elfelejtkezzem róla, hogy "Anya nem hagy itt!" Hát persze, hogy nem!
10 órakor sorakozó volt a mosdó előtt, kézmosás, és tízórai. A kézmosás nemigen tetszett Neki, úgy tett, mintha nem látott volna még vízcsapot és vizet, de aztán végülis vizes törölközővel lett tisztára törölve a kis keze.
Szépen leült a többiekkel a kis asztalkához, gyümölcs (mandarin, banán, alma) és kiflikarika volt a tízórai, ügyesen, szépen ülve evett Benci.
Ezután tudomást sem vett rólam. Fél 11 körül megérkezett Annácska, Anyukájával beszélgettünk, kimentem vele az udvarra, jó 10 perc múlva arra mentem vissza, hogy sír Benci, és keres engem. Megnyugtattam, hogy nem mentem el, és úgy gondoltam, mára elég volt ennyi, felöltöztünk és jöttünk haza. Még ki sem értünk a kapun, már mondta, hogy "holnap is jöjjünk!" Ez jó jel!:-)
2008. november 27., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése