2008. december 16., kedd
Mézeskalács-sütés
A Stefi-Andris páros (a fórumról) munkásságán felbuzdulva mi is megpróbálkoztunk a mézeskalács sütéssel. Benci nagyon élvezte, örömmel szaggatta a holdacskákat, virágokat, szívecskéket!:) A díszítés egyelőre rám hárult....
Az abszolút kedvenc:-)
Kb. 1-másfél éve fedezted fel magadnak Noddyt, a kedves kis angol rajzfilmfigurát. Azóta nem telik el úgy egy nap, hogy ne néznél meg 3-4 Noddy filmet. Mindenhová hurcoljuk magunkkal a figurákat, a járművükkel együtt.... az általad kedveltebb részek szövegét kívülről fújod....
Bevallom: Apával mi is nagyon megszerettük ezt a kedves kis rajzfilmet! Amikor Apa indul dolgozni, úgy köszön, hogy Szia Bencike! Szia Noddy! Mert- ahogy Apa mondta - nálunk Noddyka is családtag:-)



Bevallom: Apával mi is nagyon megszerettük ezt a kedves kis rajzfilmet! Amikor Apa indul dolgozni, úgy köszön, hogy Szia Bencike! Szia Noddy! Mert- ahogy Apa mondta - nálunk Noddyka is családtag:-)

Előbb-utóbb híres ember leszek:-)
2008. december 6., szombat
Itthon:)
Csütörtökön és pénteken itthon voltunk, nagyon rossz idő volt, szinte ki sem mozdultunk, játszottunk, dvd-t (Noddyt) néztünk, gofrit sütöttünk.
Fürcsi Apával, de előtte gofrizás a kis sámlin:)



Ma pedig Mamáéknál ebédeltünk, hazafelé szokás szerint elaludt Benci a kocsiban, óvatosan felcipeltem a harmadikra, és abban a pillanatban, ahogy lefektettem, felébredt, így a délutáni alvás elmaradt:(
Apával sétáltak-pocsolyáztak egyet, én addig sütöttem.
Anyukám erdélyi barátnőjétől tanultam egy isteni diós-mákos kalácsot, imádom:) Még egy tortát is bezsúfoltam a kalács után, mert Tündikének (sógornő jelöltemnek) ma van a születésnapja, holnap délben ünnepeljük, és engem ért a megtiszteltetés torta-ügyben:)
Sütés előtt:
Után:

Tündi tortája (remélem nem látja, mert meglepi!!!!:)

Menthetetlenül közeleg a Karácsony, a hangulatom már megvan hozzá, mostmár csak egy kis hó hiányzik!!!!! Csak egy icipicit légyszi:)
Fürcsi Apával, de előtte gofrizás a kis sámlin:)
Ma pedig Mamáéknál ebédeltünk, hazafelé szokás szerint elaludt Benci a kocsiban, óvatosan felcipeltem a harmadikra, és abban a pillanatban, ahogy lefektettem, felébredt, így a délutáni alvás elmaradt:(
Apával sétáltak-pocsolyáztak egyet, én addig sütöttem.
Anyukám erdélyi barátnőjétől tanultam egy isteni diós-mákos kalácsot, imádom:) Még egy tortát is bezsúfoltam a kalács után, mert Tündikének (sógornő jelöltemnek) ma van a születésnapja, holnap délben ünnepeljük, és engem ért a megtiszteltetés torta-ügyben:)
Sütés előtt:
Menthetetlenül közeleg a Karácsony, a hangulatom már megvan hozzá, mostmár csak egy kis hó hiányzik!!!!! Csak egy icipicit légyszi:)
Nyugisabb napok és a Mikulás:)
Szerda óta nyugisabban telnek napjaink:-)
Szerda délután Medgyesegyházán voltunk a Baba-Mama Klub Mikulás ünnepségére.
Nagyon meg volt illetődve Benci, meg sem mozdult, csak ült az ölemben. Játékos mondókákkal-dalokkal vártuk a Télapót, aki meg is érkezett. Benci sajnos félt tőle, azt hajtogatta, hogy "Menjen haza". Egyesével ki kellett menni az ajándékokért, arra viszont kíváncsi volt, mi rejlik a mikuláscsomagban. Odamentünk a Télapóhoz, elkezdett sírni, és neki is mondta, hogy menjen haza....:(
Ezután viszont nagy örömmel bontotta ki a kis csomagját, majd hirtelen, mint akit elvágtak, szaladgált, labdázott és játszott. Ekkorra oldódott fel....
Amikor vége lett, elmentünk meglátogatni Gyuri Tatát, aki most egy kicsit sajnos gyengélkedik, de mindig jó hatással van rá a kisunokája:) (83 évesen lett újra nagypapa)




Szerda délután Medgyesegyházán voltunk a Baba-Mama Klub Mikulás ünnepségére.
Nagyon meg volt illetődve Benci, meg sem mozdult, csak ült az ölemben. Játékos mondókákkal-dalokkal vártuk a Télapót, aki meg is érkezett. Benci sajnos félt tőle, azt hajtogatta, hogy "Menjen haza". Egyesével ki kellett menni az ajándékokért, arra viszont kíváncsi volt, mi rejlik a mikuláscsomagban. Odamentünk a Télapóhoz, elkezdett sírni, és neki is mondta, hogy menjen haza....:(
Ezután viszont nagy örömmel bontotta ki a kis csomagját, majd hirtelen, mint akit elvágtak, szaladgált, labdázott és játszott. Ekkorra oldódott fel....
Amikor vége lett, elmentünk meglátogatni Gyuri Tatát, aki most egy kicsit sajnos gyengélkedik, de mindig jó hatással van rá a kisunokája:) (83 évesen lett újra nagypapa)
2008. december 4., csütörtök
4. bölcsis nap és következményei
Drága Szívecském, ez a bölcsis nap nagyon nehezen indult.....
Reggel kicsit tovább aludt Bence, hagytam, hogy pihenje ki magát, jókedvűen ébredt, megbeszéltük, hogy megyünk bölcsibe. Benci mondta, hogy jó, majd elkezdte egyre gyakrabban, hogy "Anya nem megy el, Anya nem hagy ott".
Sajnos ahogy beértünk az előtérbe, elkezdett sírni, nem akarta felvenni a benticipőt sem, pakolt mindent vissza a táskába és nagyon sírt.... Azt mondták menjek el, abba fogja hagyni. Borzasztó volt így otthagyni.... Kisírtam magam és próbáltam arra gondolni, hogy talán tényleg nem is sír már.
11 körül telefonáltam, az udvaron voltak, "állítólag" 3 percig sírt, azután - igaz, néha keresve Anyát - elvolt, játszott. Valamelyest megnyugodtam, de a gondolataim csak ott jártak....
Reggel kicsit tovább aludt Bence, hagytam, hogy pihenje ki magát, jókedvűen ébredt, megbeszéltük, hogy megyünk bölcsibe. Benci mondta, hogy jó, majd elkezdte egyre gyakrabban, hogy "Anya nem megy el, Anya nem hagy ott".
Sajnos ahogy beértünk az előtérbe, elkezdett sírni, nem akarta felvenni a benticipőt sem, pakolt mindent vissza a táskába és nagyon sírt.... Azt mondták menjek el, abba fogja hagyni. Borzasztó volt így otthagyni.... Kisírtam magam és próbáltam arra gondolni, hogy talán tényleg nem is sír már.
11 körül telefonáltam, az udvaron voltak, "állítólag" 3 percig sírt, azután - igaz, néha keresve Anyát - elvolt, játszott. Valamelyest megnyugodtam, de a gondolataim csak ott jártak....
Negyed 1-kor mentem érte, tényleg nagyon felszabadult és jókedvű volt, éppen végeztek az ebéddel - amiből sajnos megint nem sokat evett, talán egy kis leveskét. Nagyon örült nekem, de most egyáltalán nem sírt amikor meglátott, nem is követelte, hogy üljek le, hanem jött, öltöztünk és mentük haza.
Este viszont elég zaklatottnak éreztem, többször is mondta, hogy "Anya nem megy el", ezt tudom, hogy a bölcsire értette, és lefekvés után, amikor nézte a mesét, elkezdett sírni, hogy "Nem vesszük fel a motoros cipőt!" - a benticipőjére egy motor van hímezve.... Megbeszéltük, hogy ne beszéljünk a bölcsiről, ha reggel lesz kedve menni akkor megyünk, ha nem, akkor itthon leszünk.
Másnap reggel, amikor megkérdeztem, hogy menjünk-e bölcsibe, azt válaszolta, hogy nem, így itthon voltunk. Kellett ez Neki is, és nekem is. Talán egy kicsit túl gyors volt ez az egész.
Azt gondolom, nem véletlen, hogy általában több napig is ott van az Anya a kicsivel beszoktatás alatt, mégha egy-két nap múlva az előtérben is., vagy ott, ahol nem látja... Ez amolyan "hirtelen a mélyvízbe" volt.... Második nap már egyedül kellett hagynom a gondozónők tanácsára. Kisebb traumaként éltük meg mindketten.
Úgy döntöttünk Apával, hogy a héten már biztosan nem megy, hétfőtől pedig meglátjuk.....
Ha nem megy, nem erőltetjük, hiszen Mama szeretettel vigyáz rá januártól, a bölcsit tulajdonképpen csakis a gyerektársaság miatt találtuk ki.
Egy kicsit megnyugodtam......
Este viszont elég zaklatottnak éreztem, többször is mondta, hogy "Anya nem megy el", ezt tudom, hogy a bölcsire értette, és lefekvés után, amikor nézte a mesét, elkezdett sírni, hogy "Nem vesszük fel a motoros cipőt!" - a benticipőjére egy motor van hímezve.... Megbeszéltük, hogy ne beszéljünk a bölcsiről, ha reggel lesz kedve menni akkor megyünk, ha nem, akkor itthon leszünk.
Másnap reggel, amikor megkérdeztem, hogy menjünk-e bölcsibe, azt válaszolta, hogy nem, így itthon voltunk. Kellett ez Neki is, és nekem is. Talán egy kicsit túl gyors volt ez az egész.
Azt gondolom, nem véletlen, hogy általában több napig is ott van az Anya a kicsivel beszoktatás alatt, mégha egy-két nap múlva az előtérben is., vagy ott, ahol nem látja... Ez amolyan "hirtelen a mélyvízbe" volt.... Második nap már egyedül kellett hagynom a gondozónők tanácsára. Kisebb traumaként éltük meg mindketten.
Úgy döntöttünk Apával, hogy a héten már biztosan nem megy, hétfőtől pedig meglátjuk.....
Ha nem megy, nem erőltetjük, hiszen Mama szeretettel vigyáz rá januártól, a bölcsit tulajdonképpen csakis a gyerektársaság miatt találtuk ki.
Egy kicsit megnyugodtam......
2008. december 1., hétfő
3. nap a bölcsiben
Tegnap este fél 8-kor a most nyílt Praktikerből hazafelé jövet Benci azt kérte: "Most menjünk bölcsibe!" Jót mosolyogtunk, és elmagyaráztuk Neki, hogy ma nincs nyitva a bölcsi, de reggel felébredünk, és megyünk!
Eljött a reggel, negyed 8-kor ébredt, készült a bölcsibe, bár annyira belemerült a játékba, hogy nem igazán volt kedve készülődni....
9 után pár perccel értünk oda, egy új dadanéni -Rózsika néni- fogadott minket, kedves, mosolygós, Benci egyből tudtára adta, hogy "nem hagy itt anya soha". Mondtam, hogy hát persze, soha nem hagylak itt, mindig sietek érted! Mondta a Drágám, hogy üljek le a székre, de Erzsike, a vezetőnő tanácsára inkább leléptem..... bár én inkább maradtam volna....
Ismét egész délelőtt szorítottam a kezemben a telefonomat, gyorsan elvégeztem a cégnél a dolgomat, mondván, biztos hívnak, hogy menjek. De nem hívtak. 11 órakor én hívtam a bölcsit, mert kíváncsi voltam, hogy van a kisfiam. Éppen kint voltak az udvaron, motorozott és játszott, de előtte sajnos sírdogált és keresett. Abban egyeztünk meg, hogy ha elfogadja az ebédet, akkor marad, ha nem, szólnak. Nem szóltak, így negyed 1-re mentem, egy kis széken ült és "csücsikézett" (ez egy pólóm, ezzel alszik kb. 1 éve), nagyon örült nekem, és leültem mellé az asztalkához, hogy egyen pár falatot, mert előtte nem evett, tízóraira sem:( Szegénykémet úgy sajnáltam.... de nem sírt amikor meglátott, utána sem, sőt azt mondta, megy holnap is:) Drága Kincsem! Kérdezte: "Hol voltál Anya?" Mondtam, hogy elintéztem a dolgomat, bevásároltam és siettem érte. Olyan kis aranyos!
Azt beszéltük meg, hogy decemberben megy minden nap, amíg meg nem szokja, utána "állítólag" már könnyebb lesz, ha ritkábban megy akkor is.... Meglátjuk:)
Eljött a reggel, negyed 8-kor ébredt, készült a bölcsibe, bár annyira belemerült a játékba, hogy nem igazán volt kedve készülődni....
9 után pár perccel értünk oda, egy új dadanéni -Rózsika néni- fogadott minket, kedves, mosolygós, Benci egyből tudtára adta, hogy "nem hagy itt anya soha". Mondtam, hogy hát persze, soha nem hagylak itt, mindig sietek érted! Mondta a Drágám, hogy üljek le a székre, de Erzsike, a vezetőnő tanácsára inkább leléptem..... bár én inkább maradtam volna....
Ismét egész délelőtt szorítottam a kezemben a telefonomat, gyorsan elvégeztem a cégnél a dolgomat, mondván, biztos hívnak, hogy menjek. De nem hívtak. 11 órakor én hívtam a bölcsit, mert kíváncsi voltam, hogy van a kisfiam. Éppen kint voltak az udvaron, motorozott és játszott, de előtte sajnos sírdogált és keresett. Abban egyeztünk meg, hogy ha elfogadja az ebédet, akkor marad, ha nem, szólnak. Nem szóltak, így negyed 1-re mentem, egy kis széken ült és "csücsikézett" (ez egy pólóm, ezzel alszik kb. 1 éve), nagyon örült nekem, és leültem mellé az asztalkához, hogy egyen pár falatot, mert előtte nem evett, tízóraira sem:( Szegénykémet úgy sajnáltam.... de nem sírt amikor meglátott, utána sem, sőt azt mondta, megy holnap is:) Drága Kincsem! Kérdezte: "Hol voltál Anya?" Mondtam, hogy elintéztem a dolgomat, bevásároltam és siettem érte. Olyan kis aranyos!
Azt beszéltük meg, hogy decemberben megy minden nap, amíg meg nem szokja, utána "állítólag" már könnyebb lesz, ha ritkábban megy akkor is.... Meglátjuk:)
Egy átlagos hétvége pici csalódással fűszerezve
A megszokott ütemben telt a hétvégénk, nem volt semmi rendkívüli esemény.
Ilyenkor mindig egy kicsit tovább lustálkodunk, ez nálam 7 óráig jelenti, Bencinél és Apánál 8- fél 9-ig. Egyébként is Bencike az elmúlt napokban szépen átállt a 8-fél 9-es kelésre, a korábbi 10 óráról. Reggel lementem az ABC-be, vettem friss kiflit a reggelihez, így mire a fiúk felébredtek, már az asztalon várta Őket a reggeli.
Ezután Benci Apával sétált egyet, addig én rendet raktam, majd elmentük a szüleimhez ebédelni ( nálunk ez már hagyomány, minden hétvégén a szüleimnél ebédelünk, amíg az apai nagyszüleim éltek, Hozzájuk jártunk)
Délután elővettük a tavaly óta dobozokban pihenő karácsonyi dekorációt, és feldíszítettem az erkélyt, Apa pedig a világítást szerelte föl. (a kép nagyon rossz minőségű, mert a vaku a 3. emelethez már gyenge:( nem látszik a girland, pedig olyan szép lett....)

Alattunk a sétálóutcán már pakolásztak az árusok, ugyanis vasárnap kezdetét vette a karácsonyi vásár, amit szenzációs karácsonyi faluként harangiztak be cirka egy hónappal ezelőtt. Sajnos ismét nagy csalódás, bóvli, bazár, piacos áruk.... Azonkívül, hogy gyönyörű karácsonyi dallamok szólnak a hangszórókból, semmi hangulata az egésznek. Pedig úgy vártam! A korcsolyapálya is csúszik egy-két hetet.... na mindegy, nem is tudom, miért reménykedtem....
Estefelé sétáltunk egyet, aminek a vége természetesen a Center lett, azt ki nem lehet hagyni. Belépés után a sorrend a következő: "Menjünk mozgólépcsőzni", - ez a csel, mert ahogy felér a mozgólépcső, Benci rohan az első szinten lévő játékboltba, ahol meg kell nézni a Noddy játékokat, majd az üzlet elé kitett Lego asztalkáknál kell legózni. Közben rólunk Apával csurog a víz, mert 100 fok van a Centerben. Kifelé menet az automatát buherálta.... imádja nyomkodni! Úgy látszik, Apának is tetszik ez a blog, mert lefényképezte ezt a jelenetet azzal, hogy tegyem be a blogba:)

Vasárnap délután gofrit sütöttem, mire Benci felébredt. Nagyon szereti a palacsintát is és a gofrit is. Azon kevés étel közé tartoznak, amiből 3 falatnál többet eszik:)
Ilyenkor mindig egy kicsit tovább lustálkodunk, ez nálam 7 óráig jelenti, Bencinél és Apánál 8- fél 9-ig. Egyébként is Bencike az elmúlt napokban szépen átállt a 8-fél 9-es kelésre, a korábbi 10 óráról. Reggel lementem az ABC-be, vettem friss kiflit a reggelihez, így mire a fiúk felébredtek, már az asztalon várta Őket a reggeli.
Ezután Benci Apával sétált egyet, addig én rendet raktam, majd elmentük a szüleimhez ebédelni ( nálunk ez már hagyomány, minden hétvégén a szüleimnél ebédelünk, amíg az apai nagyszüleim éltek, Hozzájuk jártunk)
Délután elővettük a tavaly óta dobozokban pihenő karácsonyi dekorációt, és feldíszítettem az erkélyt, Apa pedig a világítást szerelte föl. (a kép nagyon rossz minőségű, mert a vaku a 3. emelethez már gyenge:( nem látszik a girland, pedig olyan szép lett....)
Alattunk a sétálóutcán már pakolásztak az árusok, ugyanis vasárnap kezdetét vette a karácsonyi vásár, amit szenzációs karácsonyi faluként harangiztak be cirka egy hónappal ezelőtt. Sajnos ismét nagy csalódás, bóvli, bazár, piacos áruk.... Azonkívül, hogy gyönyörű karácsonyi dallamok szólnak a hangszórókból, semmi hangulata az egésznek. Pedig úgy vártam! A korcsolyapálya is csúszik egy-két hetet.... na mindegy, nem is tudom, miért reménykedtem....
Estefelé sétáltunk egyet, aminek a vége természetesen a Center lett, azt ki nem lehet hagyni. Belépés után a sorrend a következő: "Menjünk mozgólépcsőzni", - ez a csel, mert ahogy felér a mozgólépcső, Benci rohan az első szinten lévő játékboltba, ahol meg kell nézni a Noddy játékokat, majd az üzlet elé kitett Lego asztalkáknál kell legózni. Közben rólunk Apával csurog a víz, mert 100 fok van a Centerben. Kifelé menet az automatát buherálta.... imádja nyomkodni! Úgy látszik, Apának is tetszik ez a blog, mert lefényképezte ezt a jelenetet azzal, hogy tegyem be a blogba:)
Vasárnap délután gofrit sütöttem, mire Benci felébredt. Nagyon szereti a palacsintát is és a gofrit is. Azon kevés étel közé tartoznak, amiből 3 falatnál többet eszik:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)