Huhh.... de régen írtam.... hol is kezdjem....
Január 5.-e óta megváltozott az addig kialakult életünk.
Elkezdtem dolgozni, Te pedig Mamával vagy otthon. Hatalmas változás ez mindkettőnknek.
De büszkén mondom: Te egy kis hős vagy!
De ne rohanjunk ennyire előre....
Az első napokban mindig aludtál, amikor mi Apával reggelente elindultunk otthonról, így amikor felébredtél, már Mama köszöntött, ami eleinte tetszett is Neked. Néhány nap után viszont rájöttél, hogy ez mostmár mindig így lesz, és állítólag ezután, mikor reggelente megláttad Mamát, hátatfordítottál neki....:-)
Az első napokban, ha valami olyan tárgyat vettél a kezedbe, ami az enyém, Mama elmondása szerint a könnyeidet nyelve mondtad, hogy "Ez Anyáé...."
Pár napja valami miatt felébredtél, mielőtt elindultam volna, észrevetted, hogy készülődök, szerintem akkor tudatosult benned, hogy én elmegyek dolgozni. Nagyon sírtál, hogy ne menjek, de szépen megbeszéltük, és mire indultam, már minden rendben volt.
Most ott tartunk, hogy bármilyen későn is alszol el este, reggel kicsivel 7 óra után felébredsz, ki kell vigyelek a nappaliba "Anya takarójával", be kell kapcsolnom valamelyik mesét, és megbeszéljük, hogy elmegyek dolgozni, de nagyon sietek haza Hozzád, és hozok Neked valami kis meglepetést.
Kérdeztem,
-Mit hozzak Neked?
-Te válasszál Anya!
-Legyen meglepi?
-Jó.
Mielőtt kiléptem az ajtón, adtál puszit, és utánamszóltál, "Hozzál meglepit Anya!":)
Nyugodtan indulok el, ha érzem, hogy Te is nyugodt vagy....
2009. január 27., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése